Hogy az étkezés során nem csak az étel látványa, íze, illata hat ránk, azt mindannyian tudjuk, érezzük. Óriási szerepe van annak is, hogy kikkel fogyasztjuk el az ételeinket, hogy asztalhoz ülünk-e.

Nincs könnyű dolga a mai családoknak, bizony mindenki túlterhelt (különóra, fogorvos, meeting, továbbképzés, korrepetálás, sportolás), mert egyre inkább trend, hogy az a hatékony, akinek minden ideje be van táblázva. Nehéz összehozni az egy háztartásban élőket egy közös, nyugodt étkezéshez, nap végén vacsorához. 

Axióma, alaptézis, hogy az együtt étkezés jó, az összetartozás érzést erősíti. Fokozható a közösség-élmény, ha otthon készült étel fogyasztunk a rendelt, vagy készétel helyett.

Ismerős a kemény, poroszos magyar mondás, hogy “Magyar ember, mikor eszik, nem beszél”? 

Sajnos, bővelkedünk káros mondásokban, de ez különösen erős! A közös étkezésnél jobb színtér nincs is a beszélgetésre, élmény megosztásra, interakciókra.

A gyermekek nyelvi és kommunikációs készsége felmérések szerint elképesztő mértékben nő azáltal, hogy a szüleiket látják étkezés közben beszélgetni, vagy vacsora vendégek érkeznek.

Nagy igazság, hogy a gyermek nem azt tanulja meg, amit tanítanak neki, hanem amit példaként lát. Bizony, ha a család sok színes zöldséget eszik, vagy mértékkel szedi az ételt, hosszútávon visszaköszön a jó példa és mintává válik. És fordítva is igaz, valószínű, hogy ha a gyermeket tökéletesen tápláljuk, de mi magunk kólát iszunk és nem eszünk pl.  zöldséget, a gyermek a felnőttséggel együtt a felnőtt szülői mnintát másolva szintén “egészségtelenül” fog étkezni. Érdekes statisztika, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen családdal együtt fogyasztották el a napi étkezések legalább egy részét, kevésbé voltak kitéve étkezési zavaroknak, és átlagban kevesebb cukros üdítőt fogyasztanak. A családi étkezések emellett hozzájárulhatnak a mentális jólléthez.

Bár sokkal több idő és munka, ha a gyerek “segít” a konyhában, az ételkészítésben, érdemes ebbe energiát fektetni, mert nem csak a közös étkezés, de a közös előkészület is védelmet adhat számos káros társadalmi folyamat rombolása ellen. És mindez az egyik nagyon fontos szeretnyelvetet segít megélni – minőségi időt.

Senki sem él tündérvilágban, a vacsora asztal vita helyszíne is lehet. Bizony, a feszültséget pici gyerekek elől sem kell feltétlenül elrejteni (ráadásul ezt nem is nagyon lehet, mert a gyerekek nagyon érzékenyek a nem verbális jelekre, hangulatokra is), segít nekik kialakítani az érzést, hogy feszült vita mellett is lehet biztonságban lenni, ha a szülőktől jó vitakultúrát tanul. 

Azonban az a jelenség, ha az anya nem vacsorázik, csak idegesen, éhesen ül az asztalnál, az a gyermekek ételekkel való viszonyát károsíthatja. Ugyanígy nem javasolt a válogatós gyermeket étellel tukmálni, sem frusztrálni extra mennyiséggel és az édességgel jutalmazás is egyértelműen káros. Ezek később nagyobb károkat okoznak, mint az, hogy rövid ideig 1-1 ételtípust elutasítanak, vagy keveset esznek, mert az étkezés egyáltalán nem köti le őket.

Bár a közös étkezés fontos, elengedhetetlen a rugalmasság is. Ha feszültség származik abból, hogy nem jön össze a közös vacsora, kontraproduktívvá válik a törekvésünk, mert dacból nem vesznek részt benne a fiatalok, családtagok. 

 

Hogy az étkezés során nem csak az étel látványa, íze, illata hat ránk, azt mindannyian tudjuk, érezzük. Óriási szerepe van annak is, hogy kikkel fogyasztjuk el az ételeinket, hogy asztalhoz ülünk-e.

Nincs könnyű dolga a mai családoknak, bizony mindenki túlterhelt (különóra, fogorvos, meeting, továbbképzés, korrepetálás, sportolás), mert egyre inkább trend, hogy az a hatékony, akinek minden ideje be van táblázva. Nehéz összehozni az egy háztartásban élőket egy közös, nyugodt étkezéshez, nap végén vacsorához. 

Axióma, alaptézis, hogy az együtt étkezés jó, az összetartozás érzést erősíti. Fokozható a közösség-élmény, ha otthon készült étel fogyasztunk a rendelt, vagy készétel helyett.

Ismerős a kemény, poroszos magyar mondás, hogy “Magyar ember, mikor eszik, nem beszél”? 

Sajnos, bővelkedünk káros mondásokban, de ez különösen erős! A közös étkezésnél jobb színtér nincs is a beszélgetésre, élmény megosztásra, interakciókra.

A gyermekek nyelvi és kommunikációs készsége felmérések szerint elképesztő mértékben nő azáltal, hogy a szüleiket látják étkezés közben beszélgetni, vagy vacsora vendégek érkeznek.

Nagy igazság, hogy a gyermek nem azt tanulja meg, amit tanítanak neki, hanem amit példaként lát. Bizony, ha a család sok színes zöldséget eszik, vagy mértékkel szedi az ételt, hosszútávon visszaköszön a jó példa és mintává válik. És fordítva is igaz, valószínű, hogy ha a gyermeket tökéletesen tápláljuk, de mi magunk kólát iszunk és nem eszünk pl.  zöldséget, a gyermek a felnőttséggel együtt a felnőtt szülői mnintát másolva szintén “egészségtelenül” fog étkezni. Érdekes statisztika, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen családdal együtt fogyasztották el a napi étkezések legalább egy részét, kevésbé voltak kitéve étkezési zavaroknak, és átlagban kevesebb cukros üdítőt fogyasztanak. A családi étkezések emellett hozzájárulhatnak a mentális jólléthez.

Bár sokkal több idő és munka, ha a gyerek “segít” a konyhában, az ételkészítésben, érdemes ebbe energiát fektetni, mert nem csak a közös étkezés, de a közös előkészület is védelmet adhat számos káros társadalmi folyamat rombolása ellen. És mindez az egyik nagyon fontos szeretnyelvetet segít megélni – minőségi időt.

Senki sem él tündérvilágban, a vacsora asztal vita helyszíne is lehet. Bizony, a feszültséget pici gyerekek elől sem kell feltétlenül elrejteni (ráadásul ezt nem is nagyon lehet, mert a gyerekek nagyon érzékenyek a nem verbális jelekre, hangulatokra is), segít nekik kialakítani az érzést, hogy feszült vita mellett is lehet biztonságban lenni, ha a szülőktől jó vitakultúrát tanul. 

Azonban az a jelenség, ha az anya nem vacsorázik, csak idegesen, éhesen ül az asztalnál, az a gyermekek ételekkel való viszonyát károsíthatja. Ugyanígy nem javasolt a válogatós gyermeket étellel tukmálni, sem frusztrálni extra mennyiséggel és az édességgel jutalmazás is egyértelműen káros. Ezek később nagyobb károkat okoznak, mint az, hogy rövid ideig 1-1 ételtípust elutasítanak, vagy keveset esznek, mert az étkezés egyáltalán nem köti le őket.

Bár a közös étkezés fontos, elengedhetetlen a rugalmasság is. Ha feszültség származik abból, hogy nem jön össze a közös vacsora, kontraproduktívvá válik a törekvésünk, mert dacból nem vesznek részt benne a fiatalok, családtagok.